Virág Melinda: Altera Pars
Koreográfus: Virág Melinda
Alkotók: Téri Gáspár, Virág Melinda
Első önálló koreográfia. Két fiatal táncos – korábbi Lábán nominációk (Zyklon-B, Sztélé) szereplői –, két érintett alkotóközössége. Egyikükben – VIRÁG MELINDA - felismerhetjük a T.E.S.T. 1. második epizódjának eksztatikusan görcsös, egyszerre drámai és érzéki hátkoreográfiájának médiumát, a másikukban pedig – TÉRI GÁSPÁR – a nagymamával randizó rugólábú, majd a lányával is piroslábasozó kisportolt fizikumú ordast a Farkasok Társaságából. Kettejük egyébként is hangsúlyos színpadi jelenléte most kiegészíti és felerősíti egymást: a végeredmény egy filmes és képzőművészeti látásmódon átszűrt, groteszk és szürreális atmoszférájú, egyedi karakterű félhomály-tánc.
Az Altera Pars a múltévi SzólóDuó fesztiválon különdíjas rövidebb első verziója, majd a Szigeten bemutatott átmeneti változata után a Közép-Európa Táncszínházban találta meg a helyét. A kissé barlangszerű tér alapállapota a sötétség: magába zár s visszafogad, ha kell. Akik lakják, saját evolúciós program szerint járják be: egy időre feladják inkognitójukat, megmutatkoznak a fényben, „üköznek”, majd szétválnak. A színpad találkozási pont, két testre és a térre redukált, minimalizált eszköztárat mozgósító „laboratóriumi” szituáció. Valós időből, térből kiemelt, itt és most egymást keresztező test-pályák, a személyiség „belső” tereiből előhívott alapsémák kísérleti terepe. Az egymásból kiinduló „állapot-változások”, az egymásra-vonatkoztatottság fenntarthatóságáról meglehetősen őszinte elemzést kapunk: nincs mindörökre szóló szövetség, csak időleges vágy- és érdekközösség, együttmozgás, dominancia csiki-csuki. Az egyszerre pesszimista és realista létolvasat, „sötéttel” kevert, de mégsem lehangoló: nem pszichologizál, nincs benne szentimentális önsajnálat – kitárulkozó és következetes. Az a néhány mégis célba érő, testet, partnert megtaláló mozdulat, gesztus és a rájuk érkező sokszor bizonytalan, egyszerre igenlő és tagadó válasz „hitelesít”. S a vég ismét csak egy reménytelenül szép, egymás melletti, lassított sötétbe pörgés. A régi „programokat” ismétlik megint, vagy tanultak egymástól? Semmi sem biztos, csak az, hogy kettőjük közül valamelyikük érintett. Hogy melyikük, nem tudom. Az érintettség azonban megmarad a nézői oldalon is. S ez sem kis eredmény. (Százados László)
