Cigány Superman és a fekete autó
Cigány Superman és a fekete autó
A PanoDráma Szóról szóra című előadásával kapcsolatban két némiképp elcsépeltnek hangzó, ám ez esetben maximálisan helytálló jelző jut eszembe: (Magyarországon) úttörő jellegű és hiánypótló. A magát az első hazai Verbatim előadásként hirdető produkció valóban élen jár a dokumentumszínház magyarországi meggyökereztetésében, s szinte példanélküli módon vállalja fel egy adott társadalmi, politikai problémáról való beszédet, ugyanakkor formai, metodológiai szempontból is újítónak számít. Az előadást Nánay Fanni elemzi.
A dokumentumszínház társadalmi problémákat visz színre oly módon, hogy a tényszerű információkat az esztétikai elvárások elé helyezi. Az alkotó vagy a drámaíró az esemény pszichológiai és interperszonális aspektusaira helyezi a hangsúlyt, ugyanakkor az alapvető színpadi feszültség a valós esemény és a művészi bemutatás fikcionalitása közötti ellentétben rejlik. A Verbatim színház a dokumentumszínház azon formája, ahol a darabok az adott eseményről vagy témáról kérdezett interjúalanyok szó szerint idézett nyilatkozataiból épülnek fel, azokban egyetlen kitalált szó sem lehet. A Verbatim írástechnika gyökerei a ’30-as évek amerikai drámaírásáig nyúlnak vissza, Európában a műfaj a londoni Royal Court Theatre-ből indult útjára, a kelet-európai régióban pedig olyan társulatok előadásain keresztül vált ismert, mint a moszkvai teatr.doc vagy a gdański Teatr Wybrzeże. A Verbatim nyelve – hiszen az előadások szövege interjúk alapján készül, szereplői és eseményei valósak – az élő köznyelv; az alaphelyzetek, konfliktusok jellegzetesen ateatrálisak, az alkotók azonban azok formába öntésekor a dramatizálásra, a színházivá tételre törekednek. Az előadások nem titkolt célja, hogy a közönséget nagyobb társadalmi tudatosságra ébresszék. A színpadi cselekmény lehet tisztán szövegközpontú, máskor az alkotók törekedhetnek az elmesélt történetek eljátszására is.
