Tavaly a POR-HÜVELY című produkció, idén Aura című folytatása ejtette ámulatba és gondolkodóba a Trafó közönségét. Szűcs Edit áttetsző, valószínűtlen ruhaleheleteiben, az Árvai Györggyel, Imre Zoltánnal kreált áttetsző látomás az elvágyódás és megrekedtség furcsa börtöneibe engednek bepillantást. Csak földbe ne gyökerezzen a lábunk…

A fátyol alapjában véve álomszerű, sejtelmes dolog. Ez vesz körbe három különálló színpad-ketrecet, magzatburkot, sírt, testet, lelket, aurát. Mindegyikben más emberi tényező lakik, összetett jellemek. A Természetes Vészek Kollektíva bemutatója újító módon tesz kérdőjeleket ósdinak tűnő mondatok végére. Megbomlik ami megbomolhat, hogy aztán egységet alkosson. Távol áll ugyan az ókori hármas egységtől, témája átível téren és időn, cselekménye érzetekre épít. Révedésszerű jelenetei egybefolynak Szirtes Attila fényeire és Bodza W. Mihály feszültség hatására zajjá torzuló zenéjére. Tóth Krisztina és Schein Gábor írták meg, ezúttal szintetikus pókfonalra fűzött, embersorsunk örök monológjait. Valamennyit elvesz az áhítatból, hogy a zene és a szöveg egyformán hangos, utóbbiból pedig sokszor csak intonáció hallatszik. A fekete tér, ahol állunk és kerengünk, morajjal telik meg. Kezdetben kívül vagyunk, úgy figyelünk, mintha meglepő mélytengeri élőlényeket látnánk, lenyűgöznek, de nincs közünk hozzájuk.

A mű első pillantásra érzéki, esztétikai élmény, de hamarosan rájövünk, hogy rengeteg rétege közül a legmélyebb felé örvénylünk. Gondolati síkjai lelassítanak, abbamarad a bámészkodás. A születés, öntudat, elmúlás és hiábavalóság kérdései a fehér árnyalataiban tetszelegnek előttünk, részei lettünk, nem lehet nem észrevenni, hogy a társas magányban ácsorgó lelkek, akikről egyik-másik visszatérő mondat mesél, szintén mi vagyunk. Ettől a pillanattól a darab súlyossá válik, selymei fojtogatók, képei néha annyira erőteljesek, hogy egy rémálom is büszke lehetne rájuk.

A feszegetés annyira végtelen, hogy elmarad a taps. Felfoghatatlan, hogy muszáj lesz egyszer csak visszatérni az előbb megtapasztalt, ízekre szedett, szépen ívelt mozdulatokba zárt kérdések valóságába.

Kenessey Tamara

kikotoonline.hu