ParaDOGMA

paradigma - összehasonlításra alkalmazott minta
paradigmaváltás - korszerűtlenné vált tudományos, illetve politikai szemlélet módosulása, vagy gyökeres változása
para - szóösszetételek előtagjaként a vele összetett fogalomnak valamihez való hasonlóságát, mellérendeltségét vagy valami ellen való felhasználását jelenti
dogma- hinni, vélni        
 
Egy a világunk, ahol mindannyian élünk: épek és fogyatékosok, fogyatékos épek és ép fogyatékosok. Az akadálymentesítésre nem csak fizikálisan, hanem a fejekben, lelkekben is szükség van. Estünkön a megszokottól merőben eltérő az előadói és az alkotói összetétel, így a másság kérdése hangsúlyosan van jelen munkánkban.
 
Nem harcolunk a fogyatékosságokhoz kapcsolódó tévhitek ellen. A mozgássérülés, vakság, autizmus, értelmi akadályozottság olyan speciális élethelyzeteket alakít ki, amelyek megtapasztalása különleges, meghökkentő, szabálytalan megoldások tárházát rejti. A kulcs a mozgás és tánc iránti érzékenység. A színpad és nézőtér között erős a határ, így a színház jól bevált keretrendszerével megvéd. S miközben a fő figyelmi fókusz a játszón van, a néző is résztvevője a helyzetnek.
 
A művészeti alkotó tevékenység átformál, gyógyít, alkotót és befogadót egyaránt. Így válik az adott társadalom mentálhigiénés felületévé. Az előadás és a próbafolyamat lehetőséget ad a szinte dogmává merevedett előítéletek, tévhitek és sztereotípiák megbontására. A testtudati technikákon és improvizáción alapuló kortárs táncszínház fogyatékos művészei jelenlétükkel újratanítják, hogyan használjuk elfelejtett képességünket, az önreflexión alapuló, belülről fakadó átalakulást.
   
Részletes program:
 
Köztes Tér
 
A darab az agy és a szív, a fej és a test, az “okosság” és az érzelmek viszonyát, illetve ennek manifesztációs lehetőségeit járja körül az ÉNO (Értelmi Fogyatékosok Árpádházi Szent Margit Napközi Otthona) mozgáscsoportja és az ArtMan Egyesület táncosainak közreműködésével.
 
rendező: Jobbágy Bernadett
táncos alkotók, előadók: Kálmán Ferenc, Bóna Gyöngyi, Flaton Annamária, Horváth Imre, Kopp Emőke, Kövecses Zoltán, Molnár Ciprián, Orendi Eleonóra, Szuhai István
 
zene: Kertész Endre, cselló
ének: Tulu Icözü
 
Lélekpercek
  
Legbensőbb kapcsolatainkra jellemző ellentétpárok öltenek formát a színpadon autizmussal élő táncosok és az ArtMan Egyesület szakemberei előadásában. Őszinte jelenlétek, küzdelmek, intenzív érzelmek és mozdulatok bontakoznak ki a „szerelem” témájú  előadás perceiben. 
 
Rendező: Imrik Márta
Társrendező: Bóta Ildikó
Táncos alkotók, előadók: Gyulavári Ági, Jambricska Anna, Kálmán Ferenc, Kovács Gergely, Lukácsy Zsófia, Mészáros Barbara, Rakonczai Áron, Vadas László.
 
 
Tánceánia: Álompart
 
A  Tánceánia együttes közel 15 éves folyamatos munkájának köszönhetően az Álompart az együttes fogyatékos táncosainak ötletei, elképzelései, javaslatai alapján, az ő vezetésük által született közös improvizációs alkotás. Táncunk az egyén teljességéből és a közösség megtartó erejéből táplálkozik.
 
Alkotók, előadók:
Barkó Tamás, Bruckner Csaba, Csöndör Klára, Daróczi Katalin, Eötvös Juci, Eszes Dávid, Farkas Dorka, Földvári Eszter, Gál Eszter, Anton Gribunov, Gyulavári Ági, Kalácska Levente, Kálmán Ferenc, Mészöly Andrea, Potoczky Gábor, Sellyei Péter, Tóth Károly
Zene: Incze Zsóka, Dóra Attila
 
 
Képhang
 
Improvizációs jelenetek, jelenlétek egy “hangra”. Két éve futó mozgásos önismereti sajátélmény csoportunk első megmutatkozása. Látók, vakok, gyengénlátók,zenészek, hallók, nagyot hallók, nők, férfiak.
 
Alkotók: Barkó Tamás, Csányi Márton, Farkas Dorka, Horváth Zsóka, Kopeczny Kata, Kovács Klára Klarissz, Moizes József, Szalóki Ági
   
Az est házigazdája: Sándor Erzsi
Művészeti és szakmai mentor: Bóta Ildikó

Fotó: Jókúti György