Az ember legmélyebb rétegeinek, tudatalatti tartalmainak keresése, a végső határok újbóli szétfeszítése, valami végső igaz, lemeztelenített valóság meglelése a mindenek felett hajszolt, vágyott cél.
A szemünk előtt életre kelt fantomokról egyetlen pillanatra sem tudjuk eldönteni, hogy valódiak-e vagy csupán a képzelet szüleményei, vajon végletes vonzalmat vagy éppen pusztító gyűlöletet ébresztenek a nekik kiszolgáltatott nézőkben. Véres csatákat, vagy érzéki játékot látunk? Kik ők és miféle ezerarcú viszony fűz bennünket hozzájuk?
Frenák kirobbanó, elsöprő erejű tánccal, sokkoló és olykor groteszk szimbólumokkal jeleníti meg mindezt. A lenyűgöző mozgáshoz Fabrice Planquette alkotott rendkívül erős zenét, amelynek a lüktetését a zsigerekben érezni.
 
 „Tűéles mozdulatok, a test teljes megfosztottsága és groteszk félelmei jellemzik a Frenák Pál Társulat új darabját. Kemény, fémes és szégyentelen.”
(Mestyán Ádám: Magyar Narancs, 2005. április 7.)

Koreográfia: Frenák Pál
Táncolják: Kolozsi Viktória
                  Johanna Mandonnet
                  Nelson Reguera Perez
                  Guillaume Saunier Martinez
Díszlet: Kiss Péter, Emmanuel Piret
Jelmez: Maryse Khoriaty
Zene: Fabrice Planquette
Videó: Jean-Sebastian Leblond Duniach
Fény: Marton János
Hang: Hajas Attila
Színpad: Ferenczi László